Ugrás a tartalomhoz

Keringő.

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanul
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, ami elmúlt, halhatatlan.

http://www.youtube.com/watch?v=e7bxXjQL3cY

Kategória: Egyéb.

Védett: Váratlan.

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Kategória: Egyéb.

Rémálmok.

 

Mikor azt hinné az ember már majdnem teljesen elmúltak, akkor villámcsapásként kezdődnek elölről. Mindez egy ’születésnapi hívás’ miatt az apámtól, ami után sokkot kaptam. Nem szeretem ezt a kifejezést, de ő nem érdemli meg, hogy úgy hívjam ’édesapám’. Sírva riadtam fel egy újabb szörnyűséges álomból. Mintha még mindig benne lennék olyan valóságosnak tűnt. „Itthon voltam és kinéztem az ablakon. Láttam, hogy emberek állnak lent és néznek felfelé meghökkenő arccal. Nem értettem a dolgot, de zavart, így kimentem és akkor megláttam. Különböző rágalmazó dolgokat írt apa vérrel az ablakunkra ami a nővéremnek, de főleg anyának szólt. Engem csak egy mondat várt „boldog születésnapot, te kedves” és egy nyíl, ami afelé mutatott amit mindig is éreztem amióta megéltük azt a bizonyos 2008. április 10-ei napot. Nem láttam mást csak az ürességet és ez volt a legfélelmetesebb az egészben. Olyan haragot kezdtem el emiatt érezni álmomban apa iránt, hogy egy pillanatban már egy szobában találtam magam ahol régi szokásához híven részegen aludt, hogy elkezdtem fojtogatni” és ekkor felriadtam sírva. A keserű felismerés tört rám, hogy egyedül vagyok a lakásban és sírva üvöltöttem, ahogy csak tudtam. Aztán felhívtam anyát, aki próbált megnyugtatni, de hajnali fél hatkor mikor az ember kétségbe van esve nem sok olyan dolgot tudnak neki mondani telefonon ami képes lenne csitítani. Remegtem, így találnom kellett valakit akivel beszélhetek gyorsan. A barátnőm, aki sosem fogja megérteni mit érezhetek ilyenkor, de legalább beszélhetek róla neki. Elmeséltem az álmom és közöltem vele, hogy ’jó kis születésnapi ajándékot kaptam apától’. Ő mindig a jót látja az emberekben (ezért is szeretem annyira) és azt válaszolta, hogy „de tudod, hogy csak jót akart vele neked, hogy felköszöntött!”. Ezt a választ olvasva kitört belőlem a harag egy része, amit az álmomban éreztem és csak azt tudtam reagálni, hogy „Az az ember aki leszúrta a konyhakéssel a gyerekei anyját mikor előtte négyszer beszéltem le róla és majdnem intézetbe juttatott, meg annyira megvert, hogy hetekig lila folt voltam nekem ne akarjon már jót..” és ekkor sírva fakadtam ismét és rádöbbentem, hogy ha végül belemennék a találkozásba apával sosem tudnám lezárni ezt az egészet. Az utóbbi öt és fél évet, ami kiesett a kapcsolatunkból, az öngyilkossági kísérleteimet, a kórházakban eltöltött hosszú időket, a különböző pszichológusokkal és pszichiáterekkel folytatott beszélgetéseket, a hónapokig tartó gyógyszerszedéseket már nem lehet helyre hozni, azon a napon egyszerűen valami eltört. Azóta is minden nap eszembe jut és mintha újra élném minden egyes alkalommal azokat az érzéseket, de próbálok erős maradni és reménykedni benne, hogy egy napon jobb lesz, hisz mi mást tehetnék?

Kategória: Egyéb.